Országom Isztanbul

August 2, 2010

Túl vagyok egy hétvégén Isztanbulban, első benyomásaim következnek. A város nagy. Ez elsőre nem látszik, mivel a kerületek néha elég messze fekszenek egymástól. A mérete igazán akkor esett le, amikor autóval mentünk több mint fél órát. Ezután felültünk egy hajóra, utaztunk másfél órát, leszálltunk egy szigeten és megkérdeztem, hogy milyen város az ott szemben. Vendéglátóm készségesen mondta, hogy az ott még Isztanbul.

Amúgy a városrészek itt is eléggé elkülönülhetnek. Megvan nekik is a Rózsadomb, csak Bebeknek hívják, meg van olyan környék is, ahol piros lámpánál zárják a kocsiajtókat.

A Fekete tenger nem is fekete. Bár kicsit sötétebbnek tűnt, mint más tengerek, nevét inkább veszélyessége miatt kapta. Itt az európai oldalon strandol a lakosság igényesebb része, ugyanis a Boszporusz felé eső részek elég koszosak.

A Hercegek szigetei nagyon jópofák. A legnagyobb szigeten voltunk (neve Nagy sziget). Nem lehet autót használni, ezért bringabérlés, vagy a lovaskocsi

az alternatív közlekedési eszköz. A turistáknak van sztenderd szigetkör, meg fel is lehet gyalogolni egy kis templom szerűséghez. Ez nagy melegben kifejezetten kellemes.

A Dolmabahçe palota korábban szultánok székhelye volt, majd a Török Köztársaság atyja, Mustafa Kemal Atatürk munkahelye lett. Alapvetően csicsás palota, nekem két érdekes része volt. Az egyik a nagyterem, aminek kupolája tényleg fantasztikusan szép, valamint a háremben levő mini törökfürdő a jópofa márvány pottyantós wc-vel. Kívülről viszont tényleg nagyon szép az egész komplexum, fantasztikus kilátással a Boszporuszra.

A Galata torony környéke rengetek kis éttermet, beülős helyet rejt. Kacskaringós kis utcák szövevénye, a második sarok után nem tudtam merre van az előre. Itt állítólag hajnalig nagy tömeg van, bár én úgy láttam ez a város majdnem minden részére igaz.

A forgalomról. Elterjedt közhiedelem, hogy a török sofőrök őrültek. Ez részben igaz. Az úthálózat teljesen alkalmatlan arra, hogy a 12 milliós város forgalmát normálisan levezesse. Hogy mégse bénuljon meg az élet, a sofőrök elég szabadon kezelik a közlekedési szabályokat. A sávelválasztó vonalak egyértelműen dísznek vannak kinn, mindenki arra és annyival megy, amerre tud. Ez egy nagyon organikus és meglepően hatékony közlekedést eredményez, de persze rengeteg az apró koccanás. Vendéglátóm, Sinem, igen jól vezet. Bazinagy Passat-jával olyan helyekre is befért simán, ahol biztos voltam benne, hogy legalább az egyik tükröt ott hagyjuk.

A hétvége hamar elszállt, mostantól kísérő nélkül kell boldogulnom nap közben. Ma a városközpont a cél, ha sikerül busszal eljutni oda. Csak egyszer kell átszállnom, how hard can it be? 🙂

Advertisements

One Response to “Országom Isztanbul”

  1. Alexandra Says:

    Büyükada nekünk is nagyon tetszett 🙂 Ne hagyd ki a Karie templomot! Meg egy török fürdőt, hátha női masszőrt kapsz 🙂


Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: