Picture puzzle

July 29, 2010

Well, I’ll supposedly be standing somewhere in this picture tomorrow afternoon. Guess where this is! I have valuable prizes. Actually one prize only. Well, it’s not even mine, somebody just left it during Balaton Sound. So if a legitimate claim comes up for a small yellow rugby ball, then the prize is gone. In that case there is another prize, a waterproof iPhone case.

Update: Anyone who actually knows where I’m going is ineligible to play (of course)!

Hungaroringről

July 29, 2010

Magyarország egyik motorsporthoz kapcsolódó büszkesége a Hungaroring, kelet európa egyetlen Forma 1-es pályája (az Isztanbuli már Ázsiában van). Kedvenc F1 blogomon olvastam ma egy cikket róla, ami a blog egyik felvezetője a hétvégi versenyre. Főleg a kommentek voltak érdekesek, ahol azt taglalták, kell-e a pálya a Forma 1-nek, vagy nem.

Volt pro és kontra is dögivel. Sokan szídták a pályát a keskenysége miatt, meg hogy nem lehet előzni. Többen viszont úgy gondolták, a sok “Tilke-drom” között végre megérett ez a technikás, a pilótákat egy pillanatra sem békén hagyó gyöngyszem.

Kétségtelen, hogy magyarként sokkal elfogultabb vagyok a ringgel szemben, mint esetleg mások, de úgy gondolom a Forma 1-nek a sokszínűségét kellene megőrizni. Igenis maradjanak meg a régi pályák, mint Imola, Monaco, Silverstone, vagy éppen a Hungaroring, mivel egyedi kihívásokat jelent a csapatoknak. Ma már ilyen pályákat nem lehetne átverni a biztonsági előírások haddelhadán, tehát vigyázni kell rájuk. A Forma 1 egyik nagy vonzereje a veszély (mint a legtöbb nagy motorsporté), ha ezt túlságosan lecsökkentjük, akkor elveszik egy kicsit a varázsa az egésznek. Minél szivatósabb, veszélyesebb egy pálya, annál jobban díjazza azt, aki valami extrát tud hozni rajta, aki képes azt a plusz kockázatot bevállalni, ami a jobb időhöz kell.

Bár most nem lesz eső a hétvégén, így elég eseménytelen versenyre számíthatunk, a világbajnokság szempontjából hihetetlenül izgalmas, hogy melyik csapat tudja a legjobb autót/pilótát összerakni erre a cseppet sem szokványos kis pályára.

A legjobb buli ital

July 21, 2010

Ez mindenkinek egyedi, de mégis jó lenne tudni, hogy mik a főbb preferenciák. Nekem a Bacardi az, mivel már egyszerűen kólával keverve is finom, de komolyabb dolgokat is lehet belőle viszonylag kevés alapanyaggal előállítani.

Összeállítottam néhány alapanyagból egy kis szavazást, kíváncsi vagyok mi lesz az eredmény.

Coming soon: Inception

July 21, 2010

A nyár egyik talán legérdekesebb filmje lesz. Bár én személy szerint Leonardo Dicaprio-t nem kedvelem, a történet és az előzetesek eddig elég meggyőzőek.

A történet egy elit információ tolvaj csapatról szól, akik a célszemélyeket irányított megosztott álmokon keresztül szipolyozzák ki. Nagyon jövedelmező vállalkozás, de inkább művészet mint tudomány. Dom Cobb a legjobb ilyen tolvaj csapat vezetője. Legújabb megbízása azonban még nehezebb, ugyanis nem kivenni, hanem betennie kell információt valakinek az elméjébe.

Christopher Nolan (Dark Knight) rendező több évig dolgozott a forgatókönyvön, és a Batman film sikerét meglovagolva sikerült egy viszonylag eredeti ötletű filmet elkészítenie. Mivel ez manapság főleg ritkaság a céges Hollywoodban, már csak elkészülte miatt is ovációt érdemelne. Mivel még jónak is tűnik, nekem kötelező programmá vált 🙂

Félbetörve: Firefly

July 17, 2010

A minap szereztem egy projektort rendes vászonnal. Mivel minden álmom mindig egy 3 méteres TV volt a lakásban, gyorsan össze is szereltem. Sokat gondolkoztam azon, hogy mit nézzek meg először rajta. Természetesen felmerült egy csomó lehetőség a Mátrixtól kezdve a Csillagok háborúján keresztül Indiana Jones-ig. Végül, kicsit nekem is meglepetésként, a Firefly című tévésorozat pilotja mellett döntöttem. Természetesen újra elvarázsolt Reynolds kapitány és legénysége lebilincselő története. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy mennyi olyan sorozat lehet még, amit lelőttek a stúdiók még idő előtt, pedig később bebizonyosodott, hogy mennyire időtálló, amit alkotóik összehoztak.

Elsőnek természetesen a már kultikusnak számító Firefly merül fel a legtöbb emberben (már aki ismeri). Josh Whedon (Buffy, Alias) fejéből pattant ki ez a western elemekkel dúsított sci-fi szappanopera, ami a fél világot elvarázsolta azóta. Mint majdnem minden jobban sikerült Whedon alkotás, itt is a karakterek, azok kapcsolatainak fejlődése, és a háttérben vonuló grandiózusabb elemek állnak össze valami olyan kiegyensúlyozott egységgé, ami szórakoztat, elvarázsol, megnevettet és odaszögez a tévé elé.

A 26. század elején járunk. Az emberek nem is olyan régen népesítették be ezt az új naprendszert. Természetesen a dolog nem ment konfliktusok nélkül, és végül egy, az amerikai polgárháborúhoz hasonló konfliktusban csúcsosodott ki. Malcolm Reynolds és beosztottja Zoe a vesztes oldalon harcoltak. A háború végével ki kellett találniuk, hogyan illeszkedjenek be az új, nézeteikkel szemben elutasító társadalomba. Mal ezt frappánsan megoldotta: vett egy ütött-kopott firefly (szentjánosbogár) típusú kis szállító-űrhajót, és azzal próbál megélni a civilizáció vadnyugat szerű vidékein.

Legénysége színes egyéniségekből áll. A kapitány fő segítsége a maximálisan lojális Zoe. Férje, a zseniális pilóta, Wash feladata, hogy lehetetlen helyzetekből is kikormányozza a kis hajót. Az állandó pénzhiány miatt nélkülözhetetlen Kaylee, aki lány létére zseniális szerelő, szeretetének hála, hogy a Serenity még mindig működőképes. A szükséges extra izmot a nem túl fifikás fegyverbuzi barom Jayne biztosítja. A sorozat folyamán hamar csatlakozik még hozzájuk néhány még érdekesebb figura. Inara, a felsőosztálybeli örömlány, Book tiszteletes, valamint a Tam testvérek.

A sorozat a hétköznapi küzdelmek során kovácsolja össze a Serenity utasait. Összesen 14 rész készült el, ami rengeteg történetszálat nyitva hagy. Ennek egy részét a 2005-ös Serenity című mozifilmmel igyekeznek lezárni, de természetesen egy mozifilmnyi idő vajmi kevés mindenre. A show megjelenése után hamar kultikussá nőtte magát, máig nehéz megmondani miért is lőtte le anno a stúdió.

Firefly és Serenity wiki

Browncoats.com a kiterjedt fan-base egyik oldala

Egy film, aminek sikeresen egy valag címet adtak. Stieg Larsson könyvéből készült krimi, amely egy újságíró nyomozását dolgozza fel egy 40 éve történt gyilkossági ügyben. Megbotránkoztató, meghökkentő, zseniális. Kötelező, 18+.

Egy film a facebook-ról és az emberekről akik mögötte vannak. Már a poszter is telitalálat egy csomó tekintetben, de végre itt az első teaser. Fuckyeah!

Yo Sound

July 14, 2010

Véget ért a Balaton Sound, olvashattuk az összes izgalmas cikket az Index-en. Meg a kevésbé izgalmasakat is. Meg a kifejezetten unalmasakat, és röhejeseket is. Itt most az én nem kevésbé kiemelkedő, de rövid beszámolóm következik.

Nagy a buli!

Pénteken este mentünk le kocsival, hogy a nagy forgalmat elkerüljük (csak szombatra vettünk ugyanis jegyet). A sátoros vadkempingezés részt most kihagynám, reggel 8-ra a bejáratnál álltam sorba Szandival és még néhány lelkes koránkelővel. A délelőtt kellemes árnyékban sütkérezéssel telt, mivel a fesztivál területén gyakorlatilag mindenki aludt. Persze sokaknak ez már a harmadik nap volt, nem is csoda, hogy kicsit elpilledtek.

Délután összefutottunk Sephiékkel és Vikiék is végre levonatoztak. Mindenki pirosra égett, de legalább megtanultunk mini rögbilabdát dobálni derékig érő vízben.

Szandi kitalálta, hogy ő márpedig kipróbálja a bungee jumping-ot. Én messziről támogattam és videóztam, míg ő halált megvető bátorsággal lengedezett a gumikötélen. A karját azért megrántotta picit. Tovább erősödött bennem a gondolat, hogy e nélkül is tudok teljes életet élni.

Késő délután kezdtek megélénkülni a színpadok. Engem a Beat Dis nagyon érdekelt, de sajnos élőben elég langyik voltak. Átpártoltunk az Irie Mafiára, ami nagyon jól szólt a nagyszínpadon. Itt vegetáltunk 8-ig, amikor is kezdődött a Pendulum. Ahogy Szandi fogalmazott, jöttek és lenyomták. Ő ezt nem teljesen pozitívan értette, de én lelkesen végigcsápoltam az egészet.

A Pendulum jól nyomta.

Persze ezután kezdődött csak a fő attrakció, Guetta. Bevallom 2 héttel ezelőttig azt sem tudtam kicsoda, bár mint kiderült rengeteg számát ismerem és szeretem. Pont ezért komolyan készültem a koncertre, egész héten ezt nyomattam a kocsiban. Sajnos a mester úgy gondolta, eleget játszotta már a számait, inkább valami eredetivel érkezne kedvenc nyári fesztiváljára. A koncert a Rock the Disco fedőnevet kapta, és 80-as évek motívumaival turbózott tüc-tüc előadásra sikeredett. Szódával elment.

Guetta inkább show-t nyomott, mint zenét.

Paul Kalkbrenner nevét általában csak áhitattal vegyesen kiejtve hallottam eddig, nekem megjegyezni alig sikerült (most se biztos, hogy jól írtam le). Ennek ellenére fél 1 körül elkezdtünk nyomulni a Burn Aréna felé, hogy most aztán jól megtudjam, mitől ő az isten. A szervezők később azt nyilatkozták, hogy kicsit sűrűbben voltak a helyszínek, ez volt a baj, mindenesetre ekkora zárt sátrat tenni 2 pici ajtóval erre a fesztiválra szerintem eszement baklövés volt. Azt még elviseltem volna, hogy sötét van, iszonyatos a füst, sok a zombi és tökéletes a klausztrofóbia, de hogy 20 perc nyaknyújtogatás után se jöttem rá, hogy ez már Paul, vagy csak valami kitöltő DJ, attól betelt a pohár.

Szandinak még mindig fájt a karja, elegünk lett. Vikiéket a vasútállomáson kaptuk el, késett a vonat, így szépen hazaautóztunk. Még szerencse, hogy reggel nem ittam meg a maradék Red Bull-t, így egyben haza is ért mindenki.

A karszalagon kívül azért még sikerült hazahozni egy jó kis vírust is, így most itthon próbálom kiheverni a dolgot. Mindazonáltal nagyon jól szórakoztam, és remélem jövőre is sikerül kimenni (ha lesz jó zene).

A 2010-es Bországgyűlésről készült fotókat szöszölve találtam ezt a képet. Elég sokat kellett várni, mire mindenki kimászott a képből és csak a kislány maradt.

Az együttes és A közönség.

Turkish Invasion

July 11, 2010

Last weekend was pretty busy for me. Not only because of my big swimming act on Saturday, but I also promised to deliver my first ever Budapest sightseeing tour for a group of Turkish girls. Since I hardly know anything about the history of the city, let alone the sights a tourist might want to see, I was understandably pretty nervous.

Planning

After arriving home from Velence, I went straight for google maps, quickly working out a one day tour from Heroes square to the Buda castle. I tried touching several of my favorite, and most of my known points of interest. By early afternoon I felt confident that my devised 7 km long tour would hit the spot.

Then came the first slap in the form of a sweet text message, telling me that the girls decided to take the organized tour and already saw Heroes square, the castle and the Parliament too. I was understandably devastated that my carefully laid out plan just went out the window. It was time to go back to the drawing board. Excluding the places mentioned left me with Andrássy av., Váci str. and the Citadel (with the Gellért of course). I quickly slapped in a nice lunch at Fenyőgyöngye, and hoped that it will be sufficient.

Meeting up

We met at their hotel in the morning. Four really nice girls, all smiles, complete with cameras, sunglasses and names that I didn’t even hope to learn anytime soon. Sinem was the one who arranged me through Couchsurfing. Her first question immediately made my plans collapse yet again. She told me they would like to ride the sightseeing boat on the river. Damn, I didn’t even know such a boat existed. I thought, there you go Local Guy, dead after the first minute.

The Tour

Fortunately a few minutes, and several helpful hotel employees, later we had the necessary info. A Plan was shaping up, and it seemed just right enough. I shoved them in the car and we went for Gellért. Really low traffic, even for a Sunday, so we were there in 10 minutes. We ditched the car there and started climbing up to the Citadel, stopping at the cave chapel just above Szabadság bridge. There were tons of tourists at the Citadel, but the view was really nice and everyone was found in the end.

We then descended on the other side of the hill, through the Erzsébet bridge to Pest. It was boat-trip time. The boat was surprisingly nice, took one hour to circle around. They claimed to have audio commentaries in 30 languages. Since everybody was immersed in that most of the time, and the hungarian commentary really sucked, I spent my time marveling at the undersides of the bridges (quite cool if you ask me) and checking out all the different language commentaries. I’m not sure if the Thai or the Arabian sounded the funniest.

My First Tourist Group

From left: Sinem, Evrim, Melis and Naz

We went to Váci street after this. They were a bit worried if any shops will be open on a Sunday. I reassured them that Hungary has proper capitalism, so most shops considering tourist income will be open. The street was pretty crowded as always, with nothing really worth buying, as always.

Fish in the Fish And Chips.

This was the so-called fish in the Fish And Chips.

It was time however for a small lunch. They chose a sort of café (I can’t recall the name) near Vörösmarty square. It had quite nice and overpriced sandwiches. The only inedible thing was the so-called fish and chips. I don’t know why some Hungarian food people still believe tourists are idiots.

They were eager to shop for souvenirs, so we separated and agreed to meet back a the hotel later, and we’d go to a nice restaurant, with Hungarian food. Since Regős is closed on Sundays, Fenyőgyöngye remained as my choice for proper food at an acceptable price. The restaurant was almost empty when we got there (never seen it like that), but the girls said the veal stew was indeed very delicious.

Concerning Pubs

I don’t know about you, but for me it’s always hard when someone asks to take them out to a nice restaurant/pub or any social place. Maybe because I, and most of my friends, pick pubs (for example) based on the price tag on the drinks. It doesn’t really matter how shitty the place looks, because we’re going there to drink, so money talks. If you have a guest, on the other hand, especially one from abroad, you’re more concerned about the look and feel of the place. I’m not entirely sure why that is, but that’s why I picked Ráday street for the evening and not the Doors Pub closer to my place.

The bad surprise was how few pubs there are in Ráday (tons of restaurants though), the good one was that the Pointer Pub we picked had cider (rare thing), which I happen to like. I enjoyed the evening really much and wish there was more time, but unfortunately the day was over too quickly. Their bus left in the morning, heading towards Bratislava, Vienna and Prague. As I’ve heard they had quite an adventurous week and are now safely back in Turkey.

The ultimate conclusion is that if you want to do a full day sightseeing tour in Budapest, do it on a Saturday. There’s a lot more life in the city then and if the night gets too long, there’s still some time till Monday, so no need to actually sleep at all. Also it’s bloody hard to compress a day’s worth of events in a small article like this. No success for me either, and yes, Tarkan did come up at some point, as well as goulash, along with a few million other topics.

Part Two of this story will be live from Istanbul sometime later 🙂